"Kevés hasonlóan kopár kiállítás képzelhető el. Rideg, hideg, oszlopos alagsori helyiségben első látásra szinte semmi. De elég pár perc, és kiderül: a terem színültig van a ’68-as múlttal. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA a revizoronline-on olvasható.
2009. február 28., szombat
2009. február 26., csütörtök
Hidegháború/Periszkóp
Az egyik oldalról szovjet tankokat látni. A másikról amerikai helikoptereket.
Fotó: Fisli Éva
Fotó: Fisli Éva
2009. február 20., péntek
Hívószó: a látás
«Szemünk egy természetes kamera. A szem törőrendszerét a szaruhártya (cornea), a csarnokvíz, a szemlencse és az üvegtest alkotja. A szembe jutó fénysugarak áthaladnak a fent említett törőközegeken, miközben a fénysugarakat a látóhártyára (retina) fókuszálják. A látóhártya sejtjei továbbítják a fény által kiváltott élményt az agy egy meghatározott részében, ahol a látott kép felismerése megtörténik. »
2009. február 17., kedd
2009. február 16., hétfő
2009. február 12., csütörtök
Kövecskék
Néhány kiemelt tárgy/installációs elem:
Verziók
Készítéséhez felhasználtuk a Mozgó Világban megjelent Gábor-Lánczi-vitát: az egymásra nyomtatott szövegeket a megfelelő színű szemüveggel olvasva lehet csak kibetűzni; az elmúltakra nagyon különbözőképpen emlékezhetünk.
Kaleidoszkóp
A kaleidoszkóp nemcsak a Beatles Lucy in the Sky with Diamonds című dalát idézheti fel a korszakból, de látás/láttatás metaforája is egyben. A tárlat egyik példája arra, hogy az absztrakt gondolatokat megpróbáljuk tárgy-jelképekhez kapcsolni. A széttöredezett kép a szemlélővel együtt változik.
Üres üvegvitrinek
Az üres kockavitrinek a Foucault-, a Marrou- és a Mészöly-idézettel egyszerre sűrítik magukba a tér és idő és a róluk való gondolkodás egy-egy fontos igazságát. Itt most a tárgy hiánya beszél.
Kék füzet
Az 1967-ben készült Bohóc a falon vállaltan nemzedéki film. Az első képsorok verses mottója sokakban idézi fel a Balatonra autóstoppozó fiatalok életérzését. A kék fedelű füzet megjelenítésével és nevesítésével összejátszatjuk a fikciót és a valóságot; emlékeink nemcsak helyekhez, tárgyakhoz is kötődnek.
Szimbolikus térfoglalás
A jelképes térfoglalás egy példája a Fényes szelek választott jelenete. A film maga is erősen épít a mozgásra, a Jancsó által 68 májusában Párizsban látottakra. A történet ugyanakkor a negyvenes évek baloldali népi kollégistáit idézte meg, miközben nyilvánvalóan saját kora kérdéseit járta körül. Térhez és időhöz való viszonya ezért rokonítható a miénkkel.
Prága VS Párizs (Avagy "A végtelennek nincs akcentusa")
A szlogenné vált párizsi falfirkák cseh fordításban. Keleti és nyugati nyugtalanság így találkozik. (A végtelennek nincs akcentusa...)
Fotó és szöveg: Fisli Éva
Fotó és szöveg: Fisli Éva
Macskakő
Az Akku tere olyan tér, amely nem csupán sebeivel és korábbi használatok lenyomataival szabta meg, miféle irányban mozoghatunk, milyen adottságokkal és korlátokkal kell számolnunk, de egyúttal arra is lehetőséget adott, hogy kevésbé szokványos, játékos, kreatív megoldásokat válasszunk, amikor a múltról beszélünk. Ne számítsanak tehát koherens elbeszélésre! A kiállítás képei és szövegei olyanok csupán, mint a macskakövek. A foghíjakat a járókelőnek kell kitöltenie vagy átugrania.
2009. február 11., szerda
Térfoglalások
A nemzedéki lázadás mindig felveti a tágasság/szűkösség kérdését, a hatalommal szembeni önmeghatározást, a korlátok feszegetését, a határok érzékelését, átlépését és megvonását. A hatvanas évek diákmozgalmai rámutatnak az egyetemi keretek szűkösségére, a kínálkozó életpályákkal szembeni elégedetlenségre. A bennük érzékelhető társadalomkritika többféleképpen nyilatkozott meg, azonban összeköti a sokféle törekvést a láthatóvá válásuk: amint a lázadók elfoglalják a tereket (barrikádok, merényletek, tüntetések, sztrájkok, üzem-és egyetemfoglalások, önerőszak). Egy korszak azonban sohasem egynemű. Erőszakos tiltakozás és határozott erőszakmentesség egyszerre sorjázott a jelszavak között, s a politikai harc többféle köntösbe öltözött. A lázadással szemben a korhoz tartoztak a fegyveres beavatkozások (Prága), a megtorlások és a vietnámi háború irányított erőszaka, melynek nem csupán ellenzői, de végrehajtói és támogatói is voltak. A hatvanas évek a média vizuális forradalmát hozta, mely felerősítette a globalitás érzékelését. A korábbi vizuális kódok lerombolása az évtized végén nem csupán a politikai és erkölcsi tabutémák ledöntését, hanem egyben erőszak és szexualitás vizuális térnyerését is elhozta magával. A felszabadultság megint mások szemében korlátlan szabadosságba torkollt; az új kódok térnyerését ők támadásként érzékelhették.
Az űrkutatás, a Földön kívüli tér elfoglalása, nem csupán elképesztő tudományos eredmény, egy nagyhatalmi hódító gesztus, a hidegháborús játszma része, hanem érzékelésbeli expanziót is jelent, a korábbi értelmezési és világlátási keretek radikális kitágulását. Mindezzel szemben áll a Keleti Blokk bezártsága, a hidegháború leegyszerűsített lövészárokpolitikája, fekete-fehér világa, ahol e két alapszín nézőponttól függően helyet cserél.
Látás és tér, idő és érzékelés a tárlat hívószavai.
Fotó és szöveg: Fisli Éva
2009. február 5., csütörtök
2009. február 4., szerda
_1968.jpg){kind=link}
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)