A nemzedéki lázadás mindig felveti a tágasság/szűkösség kérdését, a hatalommal szembeni önmeghatározást, a korlátok feszegetését, a határok érzékelését, átlépését és megvonását. A hatvanas évek diákmozgalmai rámutatnak az egyetemi keretek szűkösségére, a kínálkozó életpályákkal szembeni elégedetlenségre. A bennük érzékelhető társadalomkritika többféleképpen nyilatkozott meg, azonban összeköti a sokféle törekvést a láthatóvá válásuk: amint a lázadók elfoglalják a tereket (barrikádok, merényletek, tüntetések, sztrájkok, üzem-és egyetemfoglalások, önerőszak). Egy korszak azonban sohasem egynemű. Erőszakos tiltakozás és határozott erőszakmentesség egyszerre sorjázott a jelszavak között, s a politikai harc többféle köntösbe öltözött. A lázadással szemben a korhoz tartoztak a fegyveres beavatkozások (Prága), a megtorlások és a vietnámi háború irányított erőszaka, melynek nem csupán ellenzői, de végrehajtói és támogatói is voltak. A hatvanas évek a média vizuális forradalmát hozta, mely felerősítette a globalitás érzékelését. A korábbi vizuális kódok lerombolása az évtized végén nem csupán a politikai és erkölcsi tabutémák ledöntését, hanem egyben erőszak és szexualitás vizuális térnyerését is elhozta magával. A felszabadultság megint mások szemében korlátlan szabadosságba torkollt; az új kódok térnyerését ők támadásként érzékelhették.
Az űrkutatás, a Földön kívüli tér elfoglalása, nem csupán elképesztő tudományos eredmény, egy nagyhatalmi hódító gesztus, a hidegháborús játszma része, hanem érzékelésbeli expanziót is jelent, a korábbi értelmezési és világlátási keretek radikális kitágulását. Mindezzel szemben áll a Keleti Blokk bezártsága, a hidegháború leegyszerűsített lövészárokpolitikája, fekete-fehér világa, ahol e két alapszín nézőponttól függően helyet cserél.
Látás és tér, idő és érzékelés a tárlat hívószavai.
Fotó és szöveg: Fisli Éva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése